Biokultúra – 1998. április szám, 7. old.
Sokszor hallom, hogy valamely társadalom eszmei emelkedése azon múlik, mennyire tűri a másféleséget. Bizony, régebben a másság némely megnyilvánulását keményen megtorolták. Szerencsére azonban megváltozott a helyzet. Még a mezőgazdaságban is.
Lám, a daliás idők daliái milyen csúnyán förmedtek ránk, amikor – csak úgy, a bajszunk alatt – dörmögtünk egyet-mást a környezet védelméről! Később a fenyegetés maró gúnyba csapott át, majd lassan elcsöndesült. Sőt, újabban egy-egy főhatóság sem átall jó szemmel – igaz, csak félszemmel – nézni a csetlő-botló biokultúrára. Alternatív gazdálkodásnak nem nevezném, ahogyan a műveltebbek szokták. Azt hiszem ugyanis, hogy az alternatív az eltérő változatra utal. Márpedig az emberiség vagy tízezer esztendőn át javában. biogazdálkodott. Aztán bizonyos Justus von Liebig és Sir Bennett Lawes urak ötletei nyomán nekiállt vegyszerezni. Albrecht Daniel Thaer bízvást állíthatta, hogy az ilyen mezőgazdaság csupán az ipar egyik válfaja. Ha ezt az iparágat tekintenék alternatívnak, tényleg egy szavam se lehetne. No de fordítva teszik! Persze nem érdemes szavakon lovagolni, úgyis kevés a jó hatás. Inkább örvendezzünk, hogy – az EU-hoz közelítve – itthon is támogatják mozgalmunkat.
Nem tehetek róla, ha erről meg Mátyás király jut eszembe. Az okos leány vitt is neki ajándékot, meg nem is. Igaz, a nekünk szánt ajándék nem letakart galamb, amellyel az agyafúrt hajadon lepte meg az uralkodót. Hasonlít talán a békegalambra, de ugyanolyan röpülékeny, mint a mesebeli. Tudniillik ezúttal költség-térítésért pályázhat, aki áttér az ökologikus eljárásokra. Csakhogy ezek az eljárások éppen abban másmilyenek, hogy kevesebb költséget kívánnak. Bőven igénylik a szorgos szellemi, testi fáradozást, de a készkiadásokkal módfölött takarékoskodnak. Így pl. nem vásárolnak drága ajzószereket, gyanús hozamfokozókat és hasonló jókat. Persze emiatt számlákkal se tudnak előhozakodni a folyamodvány alátámasztására.
Amellett – szégyen, gyalázat! – a biogazdálkodás nem kecsegtet könnyen szerezhető milliókkal. Akkor kezdi meghálálni a buzgólkodást, amikor a talaj már fölocsúdik vegyszeres kábulatából és maga is belesegít a hozamok növelésébe; az állat pedig különleges, egészséges termékeivel hajt hasznot. Akinek a türelméből erre nem futja, az valóban inkább a tőzsde körül kutatódjék. Estére kelve mindig megláthatja, mennyire bokszolták följebb a BUX-ot, mennyit nyert cifra papírjain.
Tartok tőle: egyre inkább rabjai leszünk a könyörtelenül anyagias szemléletnek. Legföljebb fölényes mosolyra fakaszthatnak a római költő, Horatius 2000 éve írott sorai, holott valaha oly lelkesen fordítottam verseit. Szerinte
Boldog, aki távol a politikától
Öröklött földjén – mint egykor ősei –
Szánt, vet és arat.
Sohasem harácsol,
Semmi kapzsiság nem mételyezi.
Nos, szent meggyőződésem, hogy ezt a fajta másságot ma képtelenek volnánk elviselni. Vagy nem vagyunk hozzá eléggé emelkedettek, vagy messze fölülemelkedtünk rajta. És nyilván sokkal boldogabbak lettünk.
Dr. Sárközy Péter