Biokultúra – 1998. július-augusztus szám, 3. old.
Meglehetősen lelkes, szakszerű előadást hallhattunk május 20-án az MTA dísz-termében. Amerikai kutatók számoltak be a hatalmas cégek génátültetéssel elért eredményeiről. Elmondták, sikerült vagy 30 különböző faj tulajdonságait kedvezően alakítani, különös tekintettel az ellenállásra (rovarral, gombával, baktériummal, vírussal szemben). Kiváltképpen jól sikerült a kukoricát, szóját, paradicsomot, azonkívül egyéb, ipari és takarmánynövényeket „megjavítani”.
Az ökogazdálkodás hívei – már gyakorta elmondtuk – nem értenek egyet az öröklöttség ilyen jellegű megváltoztatásával. Tartunk tőle, hogy a beavatkozás veszélyekkel járhat – ezeket is többször elsoroltuk már. Annyi bizonyos, hogy a kísérleteket bőkezűen pénzelő vállalatok tetemes összegeket áldoznak készítményeik népszerűsítésére. Nem tehetek róla, ha a hasonlóképpen „megbűvölt” dohány példája jut eszembe. Köztudomású, hogy világszerte kemény csata bontakozott ki a szivarkagyártók és az egészség védelmezői között. Nos, az érdekelt forgalmazók kerestek (és persze találtak) olyan jeles tudósokat, akik váltig állítják: nem oda Buda. Vagyis nem kell megijedni az illatos füstkarikáktól. Tüdeje válogatja; aki bírja, szívja, marja. Akinek meg nem inge, tartózkodjék tőle, ne vegye magára.
Hát ehhez a vélekedéshez aligha kívánkozik megjegyzés, legfeljebb a gyerekrigmust idézhetném: hiszi a piszi. Az viszont már kissé elbájolt, amit a Newsweek című – sok tízezer példányban megjelenő – lap május 25-i számában olvastam. Azt írja az újság (!), hogy megtalálták az „okosság génjét” az emberi agyban. Idő kérdése, mikor tudnak némi sebészkedéssel lobogó lángelmét „előállítani” a jámbor halandóból. Úgy megugratják az értelmi mutatóját, az IQ ját, hogy csudájára járhatnak majd.
Első gonosz gondolatként az ötlött fel bennem, hogy nagy gondot vesznek le az emberiség válláról. A rassz nyelvek szerint ugyanis az Egyesült Államokban a fiataloknak csaknem 30%-a szenved úgynevezett dislexiában, magyarán: nemigen veselkedik neki az olvasásnak. (Talán nem olyan nagy baj, ha nem ösmer valamennyi betűt, utóvégre ott a képernyő, beérheti azzal.) Ámde ha mégis sajtóra, könyvre éheznék, nyilván „begénezik”. Talán még gyorsolvasóvá is válhat, mint Nixon elnök annak idején. (A gyorsírást már régebben kitalálta a híres római ügyvéd, Cicero titkára, Tiro .)
Bizonyára korommal járó konok maradiság, hogy ebben a találmányban is kételkedem. Éppen úgy kétségbe vonom, mint amikor csodanövények, csodaállatok előállítására vállalkoznak a botcsinálta (illetve helyesebben: szikecsinálta) doktorok. Abban viszont egy percig sem kételkedem, hogy bármikor rábukkanhatnak olyan szaktekintélyre, aki – illő díjazás fejében – kiáll a természet átalakítása mellett. Erre már tömérdek előzmény akadt a történelemben.
Dr. Sárközy Péter