Biokultúra – 1999. április-május szám, 19. old.
A rendszerváltás előtt a nyugati bevásárló körutakon szebbnél szebb, éretten mosolygó gyümölcsökön, változatos színekben pompázó, méretesre nőtt zöldségeken ámulhatott a magyar turista az élelmiszer-áruházakban. Mígnem csodálkozva vehette észre, hogy az egyik sarokban aprócska, kukacos almákat, ütődött paradicsomot, fonnyadozó paprikát kínálnak dupla áron.
Nem hitt a szemének! Pedig csupán arról volt szó, hogy nem ismerte még a biotermékek egészségügyi előnyeit a mesterséges eszközökkel, génbeavatkozással, műtrágyákkal megnövelt, vevőcsalogatóan gyönyörű, de élettani szempontból kétes értékű termékekkel szemben.
Az idézett történet talán sarkosított, ám még ma is létezik olyan vélemény, hogy a biogazdálkodás csak múló hóbort. A tények viszont az ellenkezőjét igazolják. Egyre nagyobb a biotermékek iránti kereslet Európában és az Egyesült Államokban. Németországban például a bioélelmiszer-kereskedelem több mint évi 2 milliárd márkát (260 millió forint) forgalmaz. A mozgalom hívei és a gazdálkodás eredményei arra ösztönözték a hagyományos formában termelőket is, hogy a munkájukban kevesebb vegyszert használjanak. Fontossá vált olyan módszerek bevezetése, amelyekkel a talaj és a környezet természetes állapota megóvható. Az iparszerű mezőgazdálkodásnak, illetve az élelmiszerek tömegtermelésének alternatíváját jelenti az ökogazdálkodásra való fokozatos áttérés szerte a világon, így Magyarországon is. A környezet állapotának, sőt a népegészség általános javításának egyik fontos tényezője lehet az ökogazdálkodás elterjesztése.
HAZÁNKBAN A BIOGAZDÁLKODÁS első lépései az 1980-as évekre tehetők. A hivatalos elismerés sokáig váratott magára, a biotermelés lassan terjedt. 1983-bon létrejött az országban egyetlen, az ökogazdálkodókat összefogó szervezet, a Biokultúra Országos Klub, mely később egyesület formájában működött tovább.
AZ EURÓPAI UNIÓ egy 1991-ben kiadott rendeletben külön szabályozta a „harmadik országok” biotermék-forgalmazásának és ellenőrzésük elfogadásának rendjét. Az unió listájára került Magyarország is Svájccal, Izraellel és Ausztráliával együtt, egyelőre egyedül Közép-Európából. Ezzel Brüsszel elismerte az ország bioellenőrzési és minősítési rendjét, valamint 2001-ig a Biokultúra Egyesület tevékenységét is. A nemzeti agrárprogramnak egyre inkább számolnia kell az ökogazdálkodásban rejlő növekvő lehetőségekkel.
Kifejezetten árutermelés céljából szerveződött a Natura Gazdasági Társaság, elsősorban exportcélokkal. Miután a Biokultúra Egyesület megalkotta saját feltételrendszereit, 1991-től jogosult ellenőrizni a biotermelés szigorú feltételeit. A fogyasztóknak az nyújtja a legnagyobb garanciát, ha a teljes gazdálkodási folyamatot, végül a terméket egy független szakértői szervezet ellenőrzi és látja el minőségi tanúsítvánnyal. Az egyesület minősítése kiterjed a szántóföldi és kertészeti növénytermesztés, az állattartás folyamataira, végtermékeire és az élelmiszer-feldolgozásra.
Termelés és fogyasztás
A hazai ökogazdálkodásban 25 ezer hektárra tehető az üzemi méretű és így ellenőrzött, valamint a minősített bioterületek nagysága.
Elértük, hogy a kisebb európai uniós országokhoz (Hollandia, Dánia, Írország, Belgium) hasonló ökogazdálkodási háttérrel rendelkezünk. Az évente megrendezett nagy országos és nemzetközi mezőgazdasági, élelmiszeripari kiállításokon már rendszeres résztvevők a biogazdák és a bioélelmiszerek, nem kevés siker jelzi a folyamatos fejlődést. A széles fajtaválasztékból a területre legalkalmasabb termesztendő növény kiválasztása, térségek, táblák közötti okszerű szétosztása, területi elhelyezése a természeti, piaci, közgazdasági – környezethez alkalmazkodó, rugalmas növénytermesztés alapfeltétele. A környezet adott-ságainak és a biológiai objektumok (fajok, fajták) igényeinek összehangoIásával kell a helyénvaló művelési ág- és vetésszerkezetet kialakítani.
Készül a jogi háttér
A magyar bio-exporttermékeket kezdetben egy holland intézmény ellenőrizte, minősítette. Miután a Biokultúra Egyesület megalkotta saját feltételrendszereit, 1991-től átvette ezt a tevékenységet. Az egyesület munkájának megbízhatóságát és jelentőségét a magyar biotermesztés az Európai Unió és az agrártárca egyaránt elismeri.
Az úgynevezett 2092-91-es uniós rendelet alapján a magyar jogalkotók is megkezdték előkészületi munkájukat a hazai szabályozásra. Ha megalkotják – ami feltehetően még egy-két év –, az a fogyasztók és termelők védelmét egyaránt szolgálja majd. A rendelet szabályozni fogja a magyar biotermelők és a külföldi kereskedők, ellenőrzők és minősítők tevékenységét is. A rendelet megjelenését követően Magyarországon csak olyan bioszervezet működhet majd, amely tevékenységét a felügyeleti szervnél, vagyis a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési minisztériumnál bejelenti, továbbá eleget tesz rendszeres ellenőrzési és beszámolási kötelezettségének.
Csalókák a bioboltok
A Magyarországon termelt bio gabona, gyümölcs-, zöldség- és fűszernövények, húsok és húskészítmények csak néhány százaléka kerül itthoni piacra. A hazai biotermékek mintegy 95 százalékát a nyugati országokban forgalmazzák.
Az értékesítés a termelői helyen történő eladás, házhoz szállítás, heti vagy napi piacon, kiskereskedelmi boltokban és nagykereskedelem formájában lehetséges. A bio kis-kereskedelem hovatovább Magyarországon is elégtelen a folyamatosan bővülő forgalmazás lebonyolítására. A jövőben a kereskedelmi csatornák szélesítése, új szereplők megjelenése várható ezen a piacon is, mivel lehetetlen a biotermékek kereskedelmét látványosan felfuttatni csak a kiskereskedelmi bioboltok számának növelésével. „Maga a biobolt elnevezés sem feltétlenül takarja azt, amit a neve sugall. Az ilyen boltokban kapható áruknak ugyanis csak körülbelül 10%-a biotermék, a többi nem ilyen technológiával készül. Ez a megtévesztő elnevezés nemcsak hazánkra jellemző. Európa más országaiban is vegyes az úgynevezett bioboltok kínálata.”
Újabban a nagy élelmiszeráruház-láncok is kezdenek beszállni a bioüzletbe. Ebből a célból többen úgynevezett biosarkot rendeztek be áruházaikban, ahol igyekeznek minél több bio jellegű élelmiszert elhelyezni. Ám a fogadtatás, illetve a forgalmi mutatók egyelőre elmaradnak a várakozástól. Ennek oka az is lehet, hogy az alternatív cikkek fogyasztói általában nem ezekben az üzletekben vásárolnak.
A bevásárlócentrumok beszerzési árai rendkívül nyomottak, ezért nem szívesen szállítanak nekik. Gyakran előfordul az is, hogy szupermarketekben a bioáru mellé egyéb terméket tesznek. Ezzel könnyen megtévesztik a vásárlót, hiszen nem mindenki nézi meg a címkét, hogy az áru el van-e látva a megfelelő védjeggyel.
Dr. Sárközy Péter